Nagykőrös, 1856.08.23.

Tisztelt hazámfia!

     Valóban meglepő volt rám nézve Ön becses levele[1] s első pillanatban nem tudám, mire határozzam el magamat. A mit én irodalmilag tevék ˗ daczára minden magasztalásnak ˗ oly kevés az, hogy ilynemű megtisztelés szinte elpirít. De jobban meggondolva a dolgot, engednem kell önök szives felhívásának, mert itt nem a magam, hanem a köz érdeke forog fenn. Mennyi a panasz, hogy az illető községek nem tudják méltányolni jeleseiket; hogy „nem egynek sirján lengeti bus szél a feledésnek tüskebokrait.” Önök példája szívemelő kivétel, s hiszem, remélem, hogy számos utánzókra fog találni a két hazában. E nemes tett a közvélemény méltó elismerésével fog találkozni s én annak szülővárosomra, honfitársaimra nézve jobban örűlök, mint magamra nézve a dicsőségnek, mely belőle netán rám is háramol. Isten éltesse Önöket, ki e dolog indítványozói, részesei valának!

     De ha egykedvű vagyok az iránt, mi ebből hiuságomat kecsegtetné: más részről úgy tekintem azt, mint kapcsát, zálogát a szeretetnek, melylyel szülőföldem s jó patriotáim iránt mindenkor viseltetem. És e szempontból tekintve bir az előttem kiváló becscsel: azok közt lenni mindig, miket szeretek és tisztelek, ˗ képben legalább, ha már valóságban nem lehet. S valamint nincs forróbb ohajtásom, mint az, hogy egykor szülőföldemen pihenhessek meg az élet terheitől: úgy nem lehet kedvesebb rám nézve azon érzetnél, hogy a kapocs köztem és honfitársaim közt nem hogy lazúlna, sőt szorosabbá fűződik.

     Remélem hogy a festés körűlményeire nézve még fogom venni Önnek újabb levelét: ohajtanám, hogy az még a szünidő alatt megtörténjék, minthogy azután el leszek foglalva.

     Fogadja Ön legszivesb baráti jobbomat s mind azok, kik e tárgyban vele közreműködnek, köszönetem s köszöntésemet!

                                                                                             tisztelő barátja

                                                                                               Arany János.

[Címzés:]

Tekintetes Mezey Ferencz urnak,

Szalonta város érdemes fő bírójának

________________________________

[1] Nagyszalonta szeretné megfestetni Arany arcképét Barabás Miklóssal.